Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

PAPAGÁJOK TARTÁSA

2011.05.13

 

 

PAPAGÁJOK HELYES TARTÁSÁNAK FELTÉTELEI

Írta: Sz.M.
E-mail: iguana.lady.69@gmail.com

2010.09.30

 

~BESZERZÉS~

Papagájokat ha csak lehet, ne állatkereskedésekben szerezzünk be! Ennek egyik fő oka, hogy az ott tanyázó állatok túlnyomó zöme valamilyen betegséget hordoz magával, ami nem ritkán erősen fertőző és végzetes is lehet más madarakra is nézve!

Beszerzés előtt mindenképp informáljuk magunkat kellően, mivel a papagájtartás fajtól függően eléggé komplikált is lehet. A megfelelő szakirodalmak áttanulmányozása mellett mindenképp ajánlom a különböző szakfórumokban történő böngészést is, mivel igazán itt szembesülünk az élettel, hogy mégis mi várhat ránk (az életnek nem mindig csak a napos oldala), és itt tudatosolunk igazán a papagájtartás jelenlegi problémáit!

Ha már kellően informáltak vagyunk, és a tartáshoz szükséges eszközöket beszereztük, akkor ideje keresnünk egy felelősségteljes tenyésztőt, aki megfelelő szaktudással rendelkezik, madarai egészségesek, jól tápláltak! Beszerzés előtt mindenképp felhívnám a figyelmet, hogy a későbbi komoly problémák (agresszió, személyiségzavar, tolltépés, egyéb pszichés zavarok) elkerülése érdekében NE kézzelnevelt madarat vásároljunk, ill. csak olyan madarat vegyünk, mely már önállóan táplálkozik! Soha ne vegyünk fiókát, melyet még nekünk kell etetni, mert nagyon nagy problémákat okozhat laikusságunk, ami a madár életébe is kerülhet.

A megfelelő papírok (CITES, tenyésztői igazolás stb.) és lábgyűrű jelenlétére ügyeljünk!

 

 

~SZOCIÁLIS VISELKEDÉS~

A fogságban előforduló fajok mindegyike erősen szociális állat, ami miatt egy egyedültartás kizárt! A papagájok nagyon nehezen viselik a magányt, hiába van az ember mellette, foglalkozik vele, legkésőbb az ivarérést követően komoly pszichés zavarok lépnek fel, melyek egy része a partnerhiány következtében kialakuló szexuális frusztrációnak köszönhető (gazda támadása, gazdát megközelítő emberek támadása, etetés, párosodás az emberi végtagokkal, ordítás a gazda jelenlétének hiánya esetén stb.) Ez mind az bizonyítja, hogy ezek a madarak nagyon szociális lények, és ha jó gazdák akarunk lenni, már az elején legalább egy párt vásárolunk, mindegy milyen fajú, kézzelnevelt vagy nem stb. Semmi sem kizáró ok!

 

 

~ E L H E L Y E Z É S  ~

 

Igaz, hogy sosem tudjuk visszaadni ezeknek a madaraknak azt, amit egykoron őseitől elvettünk, a szabadságot, a szabad égboltot, a reggeli kilométereket stb., mégsem szabad elfelejtenünk, hogy madarakról van szó, melyeknek nagy a mozgási igényük, és mozgás alatt a repülést értem. És ha reálisan nézzük, a legtöbb ketrec, melyben a madarakat tartják, nem elég nagy ahhoz, hogy repülhessen benne a madár, épphogy csak mászkálni tud valamennyit.

 

 „Tudta, hogy a papagájok zöme egész életében egy 0,5 négyzetméteres kis ketrecben él? - összehasonlításképp ez megegyezik azzal, hogyha az ember egész életében csak egy kis WC-ben élne!”

 

Ezekre felfigyelve szerencsére ma már az EU-ban a legtöbb ország bevezetett egyfajta minimális követelményrendszereket, melyek olyan ketrecméretek, melyek alatt a madarak tartása nem elfogadott.


Magyarországon nagy előrelépés, hogy 2010. május 1-én bevezetett állatvédelmi törvényekben említést kapott a több, mint állatkínzó kör alapú kalitkával kapcsolatos problematika is, magyarul, ma már tilos madarakat ilyen kalitkákban tartani!

Ezenkívül sajnos a legtöbb bolti kalitka túl kicsi ahhoz, hogy a madarak normálisan tudjanak élni benne. A kalitkáknak nem a csak méretük a probléma, de gyakran elfogadhatatlan az alakjuk, a méretarányuk, a színezetük, és a rácsozatuk.

Annyi különféle alakú kalitkák kapható, házacskától kezdve kis palotán át mindenféle. Mégis ha kalitkák mellett döntünk valamilyen ok miatt (apró pintyek tartása, szállítás, betegellátás, karantén stb.), mindenképp téglalap alakú legyen!

A méretarányok nagyon fontosak a megfelelő ketrecnél! Mindenképp ügyeljünk arra, hogy a ketrec hosszúsága legyen a legnagyobb méret, a magassága ennél kisebb, vagy ugyanekkora.
        Kerüljük a rossz méretarányokkal rendelkező toronykalitkákat, melyek 2-3X magasabbak, mint amilyen hosszúak, ugyanis a madaraknak az alapterület a döntő, és teljesen mindegy, mennyire magas, hiszen nem fel-alá repülnek, hanem vízszintesen. Az ilyen kalitkák nem csak, hogy alkalmatlanok, de még veszélyesek is, hiszen ha  a madár a fenti régióban megijed valamitől, nem tud – mint egy normális ketrec esetén elrepülni – hiszen nincs hely, így lezuhan, legrosszabb esetben lábát törve.

         Színezet is döntő fontosságú. A lefestett rács rágása papagájok esetén súlyos mérgezést okoz, ami elhulláshoz is vezethet. Már pedig a rács csipkedése ezeknél a madaraknál elkerülhetetlen, hiszen kicsi hely miatt a repülés, mint mozgásforma, kilőve, így csak a falon mászással juthatnak előrébb, és ilyenkor a csőrükkel kapaszkodnak meg a rácson. Ezen kívül még fontos, hogy a rács ne legyen fehér, mert optikailag a fehér színű rács vastagabbnak néz ki, ami miatt „nehezebben” lát ki a madár, félősebb lesz, hamarabb megijed!

A rácsozat helyezkedése jelenti itt a fő problémát.

         A függőlegesen haladó rácsokon a madár nagyon nehezen tud mozogni, ami miatt mindenképp ajánlott vízszintes rácsú ketrecet beszerezni.

 

De mint már említett, a kalitka a legtöbb madár számára alkalmatlan, emiatt röpdét (voliert) ajánlott beszerezni vagy magunk készíteni. Gyártott voliereket ugyan lehet kapni, de nagyon magas áruk miatt ezt a luxust nem mindenki engedheti meg magának, emellett ha mi készítjük el, nekünk megfelelő méretű lehet. A volier lehet kerti vagy szobai.

        A szobavolier végül is nem más, mint egy nagyon nagy kalitka. Mérete az adott fajtól és a csapat létszámától függ. A szobavolier fajtól függően lehet favázú vagy fémvázú.

        A kerti volier mindenképp fémvázból készüljön, nagyobb méretű legyen és biztonságos. A kerti volierhez védőházikó is szükséges, amiben a madarak rossz idő esetén és éjszaka meghúzhatják magukat! A védőházikó fajtól függően lehet fűtött vagy nem fűtött, a lényeg, hogy jól szigeteljen, így benne a hőmérséklet nem esik 5°C alá. Védelem miatt ajánlott a talajt lebetonozni, vagy ha a természetességhez ragaszkodunk, akkor legalább az alját bedrótozni és így beásni a voliert. A drótháló fonott legyen és elég erős, hogy ne tudja se a madár kicsípni, se a nyest, róka stb. berágni magát. Védelem érdekében szokták még említeni a kettős dróthálót, ami nem jelent mást, mint a két réteg dróthálót felhúzni, amik között 2-6 cm különbség van. A problematikát itt csak a két rács közé eső hulladék jelenti, amit nehéz eltávolítani. A kerti voliert ajánlott – legalább egy részét – tetővel lefedni és vihar ellen védetté tenni. Télen, ha a madarak kinn maradnak, ajánlott a voliert fóliával körbetekerni, hogy a fagy ne menjen be. Sok madárfaj ellenálló a fagynak, ennek ellenére a védőházikó jól szigetelt legyen, az ülőrúdak pedig eléggé vastagak, hogy a madár ne tudja átérni, ugyanis így a madár lábujjai a tollazat alatt maradnak, tehát nem fagynak le.  

A védőházikó fűtöttségével kapcsolatban sok vita van. Sokan, akik trópusi madarakat tartanak, váltig állítják, hogy nem kell nekik fűtés, ugyanis ezzel csak ártunk nekik, mivel a páratartalom drasztikusan csökken, emellett fagymentes helyen probléma nélkül végigtelelnek, sőt örömmel fürdenek is. Mások pedig ajánlják, hogy a madarak ne legyenek 15°C alatti hőmérsékleten. Akárhogy is döntünk, mindenképp ügyeljünk a páratartalomra.

 

A ketrec elhelyezésénél mindenképp ügyeljünk néhány dologra. Ha a madarakat benn tartjuk, akkor olyan szobába helyezzük őket, ahol a műszaki dolgok (tévé, számítógép stb.) száma minimális, ahol le tudjuk oltani a villanyt már este 8-kor, ahol nincs füstölő, illatos gyertya, dohányzás, ahol nincsenek hajnalig tartó bulik, ahol eléggé világos van, a szellőztetés probléma nélkül megoldható, ahol nem főznek stb. Semmiképp ne helyezzük el a madarakat a konyhába, hiszen ez egyik fél számára sem higiénikus!

Mindenképp meg kell említeni a kerti volierben való elhelyezés adta előnyöket. A kerti volierben a madarak megkapják a szükséges UV-sugárzást, ami a tollazat fejlődéséhez, szépségéhez és a madarak egészségéhez kell. A friss levegő és természetközelség a madarak pszichéjének és kondijának is jót tesz. Ha csak tehetjük, mindenképp biztosítsunk nekik kinnléthez lehetőséget, ha nincs kerti volierünk, akkor a benti ketrecet toljuk ki az udvarra, vagy teraszra!

 

 


~  B E R E N D E Z É S E K ~

 A ketrec megfelelő berendezése nélkülözhetetlen a madarak jó közérzetéhez, ám sajnos ennél a pontnál nagyon sokan beleesnek a tipikus hibákba, melyeket itt most felsorolok. 

 

MIT NE!

 

HELYETTE

Műanyag lécek, lecsiszolt lécek, dörzspapírral ellátott botok

Természetes faágak különböző vastagságban, melyek nincsenek permetezve és nem mérgező.

Automata etető, itató

Műanyag vagy fém etető, kerámia vagy üveg itató (nem  fémmérgezés!)àfémből!

Tükrök, keljfeljancsi, csengők, lánc

Természetes játékok, kötelek, tobozok, fakockák, makk-, gesztenyefüzér stb.

 


A rossz berendezés nemcsak, hogy a madarak számára nem megfelelő, de még egészségileg is károsak, mivel tükrök, műanyag lécek, automataitatók stb. a madarakat megbetegíti.

 

Ülőrúdaknál fontos, hogy természetes ág legyen, nem kell telerakni a ketrecet, elég 3 darab, és ezeket is úgy helyezzük el, hogy a legtávolabb legyenek egymástól, így a madarak repülésre vannak késztetve. Fontos még, hogy különböző vastagságúak legyenek, így a madarak ujjízületei nem merevednek be. A kérget nem kell leszednünk, azzal a madarak majd eljátszanak, csupán alaposan mossuk le, nehogy valami fertőzést kapjanak. Ne adjunk mérgező növényeket ülőrúdnak, pl.: akác, diófa, tölgyfa. Alkalmas fafajok: nem permetezett gyümölcsfák, bükkfa, platánfa, juhar, fűzfa, nem gyantás fenyők.

 

Etető és itató legyen jó minőségű falra szerelhető tálak, nagy papagájoknál már inkább ajánlott a fémetető, esetleg kerámia és üveg. Itatónál kerüljük a galvanizált itatót, ha ragaszkodunk a fémitatóhoz, csakis nemesacélból készült fémedényt használjunk, mert náluk biztosak lehetünk, hogy nem okoznak fémmérgezést! Az automata etető és itató nem alkalmasak a madarak számára, mivel eleségük gyakran nagyobb magvakat tartalmaz, az etető eldugul és a madár éhezik. Az itató meg nem tisztítható eléggé jól, fertőzésveszély nagy!

 

Játékok gyanánt mindenképp maradjunk a természetesnél. A tükrök, csengők stb. veszélyesek, az előbbi súlyos egészségügyi problémákat is okoz, emiatt kerüljük, akárcsak a láncot, ami csipegetésével fémmérgezést okoz! Kötelekkel és spárgákkal vigyázzunk, mert ha nagyon szétszálaznak, a szálakat lenyelve begygyulladástól az emésztőtraktus elzáródásához vezethet!

 

Ásványi anyagoknak külön tálat szerezzünk be, ahol homokot, gritet, agyagot stb. helyezzük!

 

Alomnak különféle anyagokat használhatunk, ám ha a madarak nem annyira rágósak, sima háztartási csomagolópapírt ajánlok, mert ennél az ürülékek állaga nap, mint nap könnyűszerrel ellenőrizhetők!

 

 

 

~ P A P A G Á J O K   E T E T É S E ~

 

A papagájok helyes etetése állategészségügyi szempontból nagyon fontos, hiszen csak helyes, kimért és kellően válogatott eleségekkel képes a madarunk egészségét megőrizni. A probléma viszont, hogy ez nem ennyire egyszerű.

A fogságban kedvencként tartott papagájok túlnyomó zöme a rossz etetésből adódó súlyos következményekkel kell szenvednie. Ezek lehetnek az elhízás, a rossz tollazat, vitaminhiány, szervi rendellenességek. Ezekre a gazda nem mindig tud felfigyelni, így sokan rossz etetés mellett is azt hiszik, hogy a madaruk kicsattan az egészségtől, holott ennek az ellentéte az igaz.

Na de nézzük is, hogyan néz ki a helyes etetés.

 

A papagájok túlnyomó zöme magevő, kivételt képeznek a speciális étrenddel rendelkező lórifélék és a fecskepapagáj.

A legtöbb boltban ma már kapható előre kikevert mageleségeket. A probléma ezzel az, hogy a gyártók az adott állat méretére erősen általánosítva tervezték az eleségeket. Így egy kakadu ő állításuk szerint ugyanazt ehetne, mint egy jákópapagáj vagy mint egy amazonpapagáj. A nimfapapagáj is ugyanazt ehetné, mint egy aratinga. Csakhogy a valóságban ez nem így van! Talán emiatt is különösen sok a májbeteg papagáj, hiszen még ha adott méreten belül is vannak a madarak, az energiaigényük nem ugyanaz. Ha egy jákót kakadukhoz hasonlóan etetünk, sajnos éveken belül komoly májproblémák alakulhatnak ki, aminek külső tünete a tolltépés, ill. tollazatban megjelenő narancssárga/vörös tollak.

Néhány minőségre rámenő gyártó (VERSELE LAGA, PRESTIGE) már rájött erre a problémára, és így Magyarországon is be lehet már szerezni kis utánajárással a megfelelő eleséget a madarainknak.

A dobozos eleségeknél ügyeljünk a tárolási minőségre, és a dobozolás dátumára. Sajnos tapasztalatból mondhatom, hogy a legtöbb dobozos eledel lakókkal van ellátva, legyen az molylepke vagy lárvája, amiket utána nagyon nehéz kiírtani. Otthon a mageleségeket ne hagyjuk nyitottan, hanem rakjuk hűvös, sötét helyre, egy lezárható dobozba!

A mageleségekkel a másik probléma a túl nagy mennyiségű napraforgó. Nagyon sok esetben hallani, mikor a madár már-már megrögzötten csak a napraforgót keresi ki a magkeverékből. Ezt mindenképp előzzük meg, és olyan eleséget adjunk nekik, melyben eleve kevesebb a napraforgó és így rá van kényszerítve a madár, hogy mást is megegyen. Ez nem kínzás, hiszen a gyereknek sem engedjük meg, hogy kilószámra egye a csokoládét, mert káros. A napraforgóval is ugyanez a helyzet! Kis mennyiségben nagyon jó, mivel sok B- és E-vitamint tartalmaz, viszont nagy mennyiségben nagyon veszélyes, mert elhízást, tolltépést és vesekárosodást okozhat! Benti madarak nem igényelnek ekkora mennyiségű energiát, mint pl.: kerti volierben tartott madarak, akik még költenek is.

A másik, ennél kicsit komolyabb probléma a földimogyoró. Amennyire csak lehet, kerüljük az olyan eleségeket, melyekben földimogyoró van – a madarak érdekében. Nem lehet itt kifogás, hogy a madár annyira szereti stb. Káros és halálos. Mi a probléma vele? A földimogyoró kitűnő táptalajt jelent az Aspergillus sp. penészgombáknak, és elmondható, hogy a földimogyorók 80-90%-a fertőzött. Ezek nem mindig láthatók, hiszen a spórák szabad szemmel nem láthatók, így az a módszer, hogy csak úgy kiválogatjuk, nem megoldás. Ha az eleségben volt fertőzött földimogyoró, akkor a spórák rákenődhettek már a több magokra is.

A probléma, hogy ezek a penészgombák számukra ideális körülmények között a madár aszpergilózisát okozzák. Ez a betegség nem kizárólag a helytelen etetés következménye, mert erősen közbejátszik a száraz levegővel kapcsolatos tartási hiba is. A trópusi madarak párás levegőt igényelnek, sok tulajdonos ezt viszont figyelmen kívül hagyja, mikor kedvencként ilyen fajokat tart lakásban. A lakás levegője rettenetesen száraz, átlagban olyan 10-30%, fűtési szezonban még az 5%-ot sem éri el sokszor. Ezek drasztikus adatok egy olyan madár számára, akik minimum 55%-os páratartalmat igényelne. A száraz levegőben könnyebben száll a por, emellett a madarak nyálkahártyáját irritálja, ami kitűnő fertőzési pont a penészgomba számára! Az aszpergilózis nem gyógyítható, komoly és kezeletlen állapotban gyorsan végzetes betegség. Bővebben róla a megfelelő menüpontban.

A speciális étrenddel rendelkező papagájokat, így a lórikat, mageleséggel nem etethetünk. Hosszú távon végzetes számukra, így magokat csak csíráztatott formában adjunk nekik! Számukra alapeleségként speciális tápok megfelelőek, melyeket nagyobb állatkereskedésekben vagy interneten be tudunk szerezni. A lóritáp por formájában kapható, amit előírt mennyiségű meleg vízzel feloldjuk, majd leves formájában adjuk nekik. Mi magunk is készíthetünk különféle lórieleséget a megfelelő hozzávalókkal!

 

A hiánybetegségek elkerülése végett is a mageleségen kívül szükséges a madaraknak adni mást is. A zöldeleség igényük fajonként változik, vannak elsősorban szárazabb területekről származó madarak, melyek napi egy kis darab almával, esetleg valamilyen kerti zölddel boldogan el van, és vannak a trópusi fajok, melyek a napi adag 60%-át zöldeleség alkotja!

A madarak napi rendszerességgel kapjanak olyan zöldeleséget, melyekben vízben oldódó – tehát nem lehet túladagolni – vitaminokat tartalmaznak, és hetente 1-2 alkalommal zsírban oldódó vitaminokat tartalmazó zöldeleségeket! A zöldeleség adásánál figyeljünk oda, hogy semmiképp ne legyen mérgező, ne legyen permetezve (mossuk le, hámozzuk le stb.), ill. ne származzon út mellől (ólomakkumuláció!).

Amit nyugodt szívvel adhatunk nekik az az alma (mag nélkül!), barack, szilva, körte, szőlő, datolyaszilva, eper, málna, szeder, ribizli, áfonya, cseresznye és meggy (mag nélkül!) banán, licsi, mangó, narancs, mandarin, ananász, répa, paprika, karfiol, brokkoli, karalábé, zeller, tökfélék stb. Kertben és mezőn található zöldek közül adhatunk nekik főleg pitypangot, tyúkhúrt, pásztortáskát, útifűveket, fűfélék félérett kalászait stb. Amit nem ismerünk, és nem vagyunk meggyőződve róla, hogy nem mérgező, inkább ne adjunk nekik!

Ne adjunk nekik káposztát (puffaszt), bolti salátát (permetezett és agyon trágyázott), àspenótot (nitrátakkumuláció), sóskát (oxálsav  vese-, húgykövesség), avokádót (mérgező).

Fontos az állati fehérje adása is, hiszen ebben vannak az esszenciális aminosavak, és hiányukban a madár a tollait eheti. A tojáson kívül adhatunk neki főtt fehérhúst, túrót, natúrjoghurtot, de a sajtot kerüljük, mivel erősen sózott!

 

Semmiképpen ne adjunk még akkor sem, ha a madár annyira könyörög, emberi ételeket neki. A sütemény, szalámi, kolbász, ropi, chipsz, sonka, nyers hús, csokoládé stb. adása jópofának tűnhet, de a madár életében kerülhet!

 

Ahhoz, hogy madaraink étrendjét változatossá tudjuk tenni, találunk egy Recept menüpontot, ami sok finomságot tudunk készíteni a madaraknak!

 

 

 

~ HOGY SZELÍDÍTSEM MEG A MADARAIMAT? ~

 

A madarak szelídítése nem más, mint bizalmuk elnyerése. Ez nem megy egyik napról a másikra, hanem egy hosszú, kölcsönös bizalomra épülő folyamat, melynél sajnos egy kicsi hiba miatt is az ellenkezője történhet, tehát a madár még jobban elvadul.

A szelídség fogalom elég tág, a madarak nem olyanok, mint a kutyák. Őket nem lehet ölelgetni, simogatni, puszilgatni, ezt csupán a legkezesebb példányok engedélyezik, és hatalmas bizalom kell ehhez.

A madarak bizalmának elnyerése, mint említett, hosszú folyamat, sok időt és még több türelmet igényel a gazda részéről. Nem minden madár egyforma, sokan félénkebben, de vannak sokkal bátrabbak, kíváncsiak, akik akár már néhány nap alatt a gazda kezére állnak. A feltétel nélküli bizalomhoz, szelídséghez, nem szükséges, hogy a madár kézzelnevelt legyen, sőt, az esetükben már nem szelídségről beszélünk! Tévhit, hogy a szelídítéshez a madárnak egyedül kell lennie, fajtársaitól izolálva. A későbbiekben is csak problémát jelenthet, hiszen vagy nehezen lehet reszocializálni, vagy épp párt kapva nem törődik többet a gazdával. Az is lehet, hogy továbbra is szelíd marad, de semmire nincs garancia. A legjobb módja, ha már az elején egy párt vásárolunk, és velük kezdjük a szelídítést egyszerre. Tapasztalat szerint sokkal könnyebb a szelídítés, hogyha a madarak többedmagukkal vannak, hiszen nem félnek annyira, egymást bátorítják, és mindig van 1-1 olyan madár, melyik az első lépést meri tenni, és a többiek látván, hogy a gazda nem árt, felbátorodva szintén érdeklődnek.

A szelídítést legegyszerűbb mindig a gyomron át kezdeni. Valamilyen nyalánksággal mindig örvendeztessük meg a madarakat, mikor hozzájuk megyünk, pl.: fürtöskölessel. A nyalánkságot a kézben tartva a madarak egyre közelebb merészkednek. Közben lágy hangon nyugtató szavakkal dicsérjük a madarakat. Ezt folytathatjuk egészen addig, amíg a madarak rá nem merészkednek a kezünkre, pl.: ha egy marék madáreleséget tartunk benne. Fontos, hogy ez egy lassú folyamat, mindenképp több nap teljen el, minden nap akár többször megismételhetjük, és ha a madarak már bátran, félelem nélkül mennek a közelünkbe, akkor tehetjük meg a következő lépést.

Fontos nagyon a türelem, nem véletlenül hangsúlyozom ki. Nem minden alkalom sikerül egyformán, lehet, hogy egy adott alkalommal a madarak megijednek, noha azelőtt probléma nélkül közelünkbe jöttek. Sose haragudjunk rájuk, és a stresszt ne a környezetükbe vezessük le. A barátkozási fázisban minden heves mozdulat, dühkitörés vagy kiabálás negatívan sül el, és többet árt, mint használ. Mindenképp várjuk meg, míg a madarak közelednek hozzánk, és sose erőltessünk rájuk semmit. A nimfák jellegzetesen fújással jelzik, ha valami nem tetszik, csak végső esetben csípnek oda. Nem kell őket provokálni, ha fújnak, akkor azt akarják, menjünk el, nem tetszik nekik, hogy olyan közel vagyunk hozzájuk. Ilyenkor vonuljunk vissza és próbálkozzunk később!

A szelíd madarakkal későbbiekben is szükséges a foglalkozás, különben megint „elvadulnak”. Tökéletes programnak bizonyul a clicker training, mely során a gazda és a madarak közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással, emellett sok hasznos dolgot megtanulhatnak, melyekkel megkönnyítik a gazda dolgát a későbbiekben: jelre a botra lép, bemegy a ketrecébe, szállítódobozába, engedi a szárnyait széthúzni, megfogni, ezáltal ha arra kerül a sor, az orvosi vizsgálatok sokkal könnyebben fognak lezajlani.

 

 

~ RÖPTETÉS ~

 

A lakásban élő madarak számára egy nélkülözhetetlen napi rituálé, ami annál jobb, minél tovább tart. A röptetés nem csak a madár mozgásigényét elégíti ki, de a madár pszichésen stabilabb lesz, nyugodtabb, miután kitombolhatja magát, a gazdával közvetlen lesz a kapcsolat, és ami a legfontosabb, a madár egészségének tesz nagyon jót. Röptetéssel nem csak az elhízást és ellustulást kerülhetjük el, de javul a madár kondíciója, a keringése, és a tüdeje és a légzsákok kitisztulnak, ami egy nagyon fontos monentum, mivel ezek a szervek sajnos hajlamosak a gombás fertőzésekre.

A röptetéstől sokan félnek, tény és való, hogy az első a legrizikósabb. Az első röptetés előtt a madárnak mindenképp meg kell ismernie a helyiséget, ahol lakik. Emiatt is ajánlott kb. 1 hetet benn hagyni a kalitkában és békén hagyni. Ez idő alatt elkezdhetjük a madárral a barátkozást.

Első röptetés előtt mindenképp figyelembe kell venni néhány dolgot:

 

  1. Ne legyen benn a szobában mérgező növény vagy más egyéb háziállat, pl.: kutya, macska, görény. A terráriumok és akváriumok legyenek lefedve!
  2. A tükrök, ablakok és üvegajtók előtt mindenképp akasszunk függönyt, hogy a madár ne repüljön neki.
  3. A szekrények mögötti rést torlaszoljuk el valamivel, hogy a madár ne tudjon hátraesni.
  4. A fehér ajtókra, falakra rakjunk képeket, posztereket stb., mert a madár nem érzékeli a fehéret, így előfordulhat, hogy lassítás nélkül nekirepül.
  5. A madár ne tudjon hozzáférni konnektorhoz, vezetékekhez, mérgező dolgokhoz.
  6. Ajánlott kisebb ülőfát, mászófát létesíteni, hogy a madár tudjon hol landolni.

Első röptetésnél mindenképp adjunk a madárnak elegendő időt, hogy körülnézzen, ill. visszataláljon. Ez elhúzódhat, de emiatt semmiképp se kergessük. Ajánlott az első röptetést délutánra tervezni, ekkor ugyanis ha a madár estig nem talál vissza a helyére, villanyoltással könnyen be tudjuk fogni. Igyekezzünk minimalizálni azokat az alkalmakat, mikor a madarat be kell fogni, inkább próbálkozzunk előtte fakanállal vagy bottal beterelni. Nagy segítség lehet, hogyha a madár a ketrecen kívül nem kap enni-, ill. innivalót, valamint ha a ketrec ajtaja elég nagy, ill. az elé egy ág van rögzítve, hogy a madár könnyen be tudjon mászni a helyére.

 

 

~ SZERETNÉK EGY PÁRT A MADARAM MELLÉ! MIRE KELL ÜGYELNEM? ~

 

Ha egy madár huzamosabb ideig egyedül lett tartva, a pár beszerzése mellé nem mindig olyan egyszerű. Ezt a folyamatot nevezzük reszocializálásnak, tehát mikor a madarat visszaszocializáljuk a többi madarakhoz. A reszocializálás nehézsége több dologtól is függ:

A madár mennyi ideig lett egyedül tartva?

A madár mennyire ragaszkodik az emberhez, mennyire tekinti őt párnak?

A madár kézzelnevelt?

Minél kevesebb időt töltött a madár egyedül, annál jobb. A szocializálás nehezebb, hogyha a madár akár évtizedeken keresztül egyedül lett tartva. De az is döntő fontosságot játszik, hogy a madár mennyire „szelíd”. Ha a madár már-már betegesen ragaszkodik a gazdához, folyton nála akar lenni, és mikor erre nincs rá mód, akkor sikít, ezen kívül a gazdát eteti, szexuális vágyait rajta éli ki, akkor a madár a gazdát tekinti a párjának. Ekkor a helyzet sokkal nehezebb, hiszen a madárral meg kell értetni, hogy ő nem ember, és újra madarat kell csinálni belőle. Ugyanez a helyzet a kézzelnevelt madarak esetén is.

Semmilyen körülmények között sem szabad a már meglévő madarunk mellé csakúgy berakni egy idegen madarat, mert valószínűleg verekedés törhet ki. A nimfák valamekkora mértékben territoriális állatok, így védelmezik a területüket, tehát a kalitkát.

A párszerzés esetén teljesen mindegy, milyen színű a madár. A kor legyen hasonló a már meglévőéhez, vagy legalább arra ügyeljünk, hogy ivarérett madár mellé mindenképp ellenkező nemű, ivarérett madarat vásároljunk.

Mindenképp be kell kalkulálnunk, hogy két madárnak sokkal nagyobb hely kell, mint egynek. Így nem árt, hogyha a beszerzés mellé készítünk/vásárolunk egy nagyobb röpdét. Ha ez már meg van, még ne rakjuk be oda egyik madarat sem.

Fontos, hogy a madarak legalább látásból „ismerjék” egymást, emiatt ajánlott néhány napig az új madarat a régi mellett tartani egy külön kalitkában. A két kalitka lehet egymás mellett. Ha észrevesszük, hogy érdeklődnek egymás iránt, az események felgyorsulhatnak.

A két madarat egyszerre rakjuk be az új – mindkettő számára idegen helyre. Így egyik sem érzi magát fölényben, mert nem „hazai” pályán van, így kisebbek lesznek a harcra az esélyek.

Az elején még előfordulnak kisebb-nagyobb csetepaték, de komolyabb sérülések normális esetben nem történnek. Előfordulhat, hogy az egyik üldözi a másikat, emiatt is ajánlott mindenből kettőt adni: kettő etető, kettő itató, melyeket a ketrec más-más végeiben rakunk! A legmagasabban lévő ülőfákból is rendezzünk be többet, így megakadályozhatjuk az alvóhelyért folyó civakodásokat. Attól függően, hogy a madarak mennyire voltak elszokva nimfák társaságától, a partner elfogadásának ideje pár héttől akár egy évre is kihúzódhat.

Persze mindenképp ajánlott az új jövevényt karanténba helyezni, hogy a már meglévő madarunkat ne fertőzze meg semmivel se!

 

 

~ FÜRDETÉS ~

 

Fürdetés szükséges a tollazat szépségének megőrzéséhez. A fürdetésnél nem kell annyi mindent betartani, csupán ügyelni kell arra, hogy ne legyen hideg fürdésnél, meleg vízzel fürdessük és a száradási időben ne érje a madarakat húzat. Ne hajszárítózzuk meg a madarakat!

 

 

 

 

~ P A P A G Á J O K   T E N Y É S Z T É S ~

 

Sokan úgy vélik, hogy a madártartáshoz automatikusan jár a tenyésztés, még többen sajnos úgy vélik, hogy lehet madarat tartani, de a szaporulat elkerülése végett egyedül kell tartani őket. Ezek közül egyik sem igaz! A helyzet az, hogy a madarak szaporodásához megfelelő feltételek kellenek, nélkülük nem fognak költeni, ill. ezek szabályozásával tudjuk őket költésre ösztökélni. Emiatt teljesen felesleges azaz aggodalom, hogy a madarak párban költeni fognak. 

A szaporulat elkerülése érdekében számtalan módszer van. Legegyszerűbb, ha nem adunk a madarainknak odút, röptetés során a sötét zugokat eltakarjuk vagy megszüntetjük, így sehol sem fognak fészkelési lehetőséget látni. Az etetésre kicsit jobban figyeljünk oda, kevesebb zöldeleséget és csak hetente-kéthetente kapjanak egy alkalommal állati eredetű eleséget. Fűtési szezonban igyekezzünk a hőmérsékletet csökkenteni valamilyen módon. Ha látjuk a madarainkat párosodni, nem kell megijedni, mert a párosodás nem jelent rögtön tojásokat is! Ugyanakkor a madarak rakhatnak tojásokat párosodás nélkül is, de ez elsősorban az egyedül tartott tojókra jellemző! Ha ne adj Isten mégis találunk a földön tojásokat, és a tojó szemmel láthatóan kotlik rajta, akkor sem kell pánikba esni. Nagyobb állatkereskedésekben vagy Interneten rendelhetünk kifejezetten nimfapapagájoknak tervezett műtojást, melyet ajánlott már előtte beszerezni. A madár alatt lévő tojásokat ki tudjuk cserélni ezekkel a tojásokkal, így a madár tovább kotlik, de anélkül, hogy valami kibújna a tojásból, így egy idő után egyszerűen csak ott hagyja. Sose vegyük el a kotló tojó alól a tojásokat pótlás nélkül, mert képes és újakat fog tojni. 

A tenyésztést jól végig kell gondolnunk, hiszen sajnos a mai helyzet az, hogy nagyon sokan tenyésztenek, akiknek nem is kellene. Kevés az igazi tenyésztő és sajnos egyre több a szaporító, akik az utódokat egyszerűen csak betolják valamilyen állatkereskedésbe, ahol vagy kap gazdát, vagy hosszú hónapok keserve után elpusztul. Sajnos a szaporítók nem riadnak vissza a beltenyésztéstől sem, emellett nagyon gyakori hogy silány, nem 100%-os madarakkal tenyésztenek, ami miatt az utódok minősége is hagy erősen kívánnivalót. Ezek a madarak sajnos nemcsak, hogy fizikailag és optikailag nem 100%-sak, de sajnos életminőségük és egészségi állapotuk nagyon rossz, ami miatt gyakori, hogy életük első éveiben látszólag mindenféle ok nélkül egyszer csak elhullanak. A tenyésztés előtt ezenkívül végig kell gondolnunk a kereslet-kínálat arányát, ami az adott faj piaci helyzetét határozza meg. Ez elkerülhetetlen, hiszen a legtöbben, akik tenyésztenek, profitot szeretnének, el akarják adni a madarakat, tehát nem saját célra tenyésztenek. Viszont mivel annyi a szaporító és a felesleges szaporulat, túlkínálat van, ami miatt a madarak gazdára való találása nem is olyan könnyű. Az emberek főleg a mai anyagi helyzetben kétszer is meggondolják az egészet, hiszen lehet, hogy a madár olcsó, de a tartása már nem az, főleg ha ne adj Isten lebetegszik. A másik, hogy egyre többen válnak allergiássá tollporra. Elég körülnéznünk a különböző állatkereskedésekben, sajnos nimfa mindig van bőven. A tenyésztők zöme különféle börzékre viszik az utódokat, ahol gyorsan elkapkodják őket, de a szaporítók csak állatkereskedésbe rakja őket.

Akárhogy is nézzük, a tenyésztés nem egyszerű feladat, és még csak bele sem kezdtem a tenyésztés ecsetelésébe.

 

~ELŐFELTÉTELEK~

Itt mindenképp kihangsúlyoznám az informáltságot. Nélkülözhetetlen a tenyésztéshez, hogy információval rendelkezzünk az adott faj költési szokásairól, a tenyésztés során felmerülő problémákról stb. Mindenképp ajánlott már előtte valamilyen jártas tenyésztővel felvenni a kapcsolatot, hogyha bajba kerülünk, tudjunk kihez fordulni, vagy épp tapasztalatot cserélni.

A tenyésztéshez mindenképp kell némi érettség. Nem azt mondom, hogy adott kor alatt senki ne tenyésszen, hiszen sok felnőtt van, aki rettenetesen felelőtlen. Csupán azt akarom kihangsúlyozni, hogy a tenyészteni szándékozó illető rendelkezzen felelősségtudattal, realitásérzékkel és ne hajtsa bele magát valamiféle álomba. A tenyésztéssel nagyon sokszor járnak kudarcok, előfordul, hogy a tojó rak tojásokat, de nem bújnak ki, vagy épp a fiókák elpusztulnak, esetleg a madarak nem is érdeklődnek az odú iránt. Sosem szabad kétségbeesni, és semmiképp nem szabad a madarakat hibáztatni. Talán legközelebb majd jobb lesz. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tenyésztés nagyon leterheli a madarakat!

A megfelelő hely kialakítása már félsiker. Semmiképp nem szabad nimfákat kicsi kalitkákban tenyészteni, minimum egy 100-150 cm hosszú ketrec kell. Mindenképp bele kell kalkulálnunk a fiókákat, akik majd kirepülnek és szintén igényelnek helyet!

A megfelelő odú beszerzése nem nehéz, mivel a nimfák szeretnek költeni, szinte bármiben képesek. A boltokban kaphatók nimfáknak tervezett odú, de akár rönköt is vásárolhatunk, noha több pénzért. Az odúba szoktak forgácsot rakni, de a madarak ezt ki is pakolhatják. Annyi szokás ahány ház.

A megfelelő költőpár kiválasztása nagyon nehéz. Nem elég, hogyha a madarak optikailag 100%-sak, hiszen attól még hordozhatnak valamiféle betegséget, esetleg pszichésen nincs velük rendbe valami, és a fiókáikat legyilkolják. Az ilyen madarakat haladéktalanul vegyük ki a tenyészetből! Semmiképp ne tenyésszünk olyan madarakkal, melyek az elmúlt fél évben betegek voltak! A költés nagyon megterheli a szervezetet, és a gyenge immunrendszer még gyengébbé válhat, ami miatt a madár akár el is pusztulhat.

Mindenképp fel kell készülnünk arra az esetre, ha ne adj Isten a szülőmadarak elpusztulnak, így a fiókák elárvulnak. Ha nincs több költőpárunk, akik alá tudnánk tenni a fiókákat, nekünk kell tovább nevelni. A kézzelnevelés nem egyszerű, noha a kor előrehaladtával könnyebbé válhat. Mindenképp szerezzünk be különböző méretű fecsskendőket, jó minőségű nevelőtápokat és melegítőlámpákat! Ilyen esetben mindenképp forduljunk egy kézzelnevelésben jártas tenyésztőhöz és kérjünk tanácsot!

 

~PÁROSODÁS ÉS KOTLÁS~

Egyet le kell szögeznünk: nem minden párosodás jár tojással! A költést beindíthatjuk a madarainkba a megfelelő hőmérséklettel, odú jelenlétével, zöldeleség és állati eleség növelésével. Ezek mind serkentik a költést, a madarak fokozott érdeklődést mutatnak az odú és egymás iránt. A tojó és a hím is többször bemászik az odúba, ill. többször párosodnak egymással.  A párosodás relatívan gyors, a hím udvarlásával kezdődik, énekel, lépked jobbra-balra, hajolgat, esetleg még a tojót is eteti. Ha a tojó fogadóképes, akkor a hátát vízszintesbe helyezi, farkát enyhén megemeli és a szárnyait lehajtja. Ilyenkor a hím fellép a tojó hátára, majd mekegés közepette párosodnak. Más hímek jelenléte nem ajánlott, mivel az képes szétzavarni a párost.

A tojásos eleség adását szüneteltessük a kotlás idején, viszont a kalcium adását továbbra is folytassuk. Nagyon fontos a kalcium, melyet D-vitaminnal és foszforral különféle jó minőségű vitaminkészítményekkel tudjuk pótolni.

A kotlás során a tojó nyugalmat igényel. Nem minden madár viseli el a fészekkontrollt, főleg első költésnél legyünk kíméletesek!

A kotlás során felmerül a tojásvisszamaradás veszélye. Ez elsősorban a nagyon fiatal, nagyon idős, ill. kimerült állatokat fenyegeti. A tojásvisszamaradás nagyon veszedelmes és nagyon fájdalmas, ami miatt azonnali orvosi beavatkozást igényel, különben az állat elpusztul! Jellegzetes tünetei a farktoll erőteljes billentése, szemmel látható erőlködés, a madár fekszik, liheg, esetleg egyik oldalára lebénult. 

 

~FIÓKANEVELÉS~

A tenyésztés során a legszebb a fiókanevelési időszak, viszont ez a legstresszesebb is. A gazda folyton aggodalmaskodik, vajon a szülők etetik a fiókákat? Mindegyik kap elegendő kaját? A legtöbb költési probléma ebben a fázisban fordul elő.

Jól összeállított pár esetén, ha a stresszforrást minimalizáljuk és a madarak vitamin és fehérjeigényeit kellően biztosítjuk, akkor rendszerint nem szokott semmi probléma előfordulni. De sajnos mégis előfordulnak olyan esetek, mikor a szülők nem etetik a fiókákat, esetleg bántalmazzák őket. Akármennyire is szörnyen hangzik, normálisnak mondható az a jelenség, mikor több fióka esetén a szülők csak az erősebbeket, életrevalóbbakat hagyják életben, a kisebbeket egyszerűen nem etetik tovább, így több eleség jut az amúgy is életrevalóbb madaraknak. Ha viszont a szülők egyáltalán nem etetik a fiókákat, és erről ténylegesen meg vagyunk bizonyosodva (nem szabad mindent túldramatizálni), akkor a fiókákat ne vegyük ki a fészekből, hanem egy-két etetést mi végezzünk el fecskendővel. Ha ezek után sem látni, hogy valamelyik szülő etetni a fiókákat, akkor érdemesebb dajkaszülőkhöz adni őket.

A fiókák bántalmazása már más tészta. Nagyon sok oka lehet, ilyen a stressz, vagy egyszerűen az új fészekaljat akarnak a szülők rakni, ami miatt ilyen módon tessékelik ki a fiókákat. A bántalmazásnak nagyon sok formája létezik, mégis elsősorban a fiókák tollainak kitépése az elsődleges. Ez veszélyes, hiszen a fiókák kihűlhetnek és elpusztulhatnak. A tollak kitépésének oka nem csak bántalmazás lehet, előfordulhat, hogy a szülők valamilyen hiányban szenvednek, nem teljes értékű az eleség, amit kapnak. Emiatt mindenképp ajánlott a fiókanevelési időszakban is adni nekik vitaminkészítményt! A vitaminkészítményen kívül rendszeresen adjunk nekik tojásos lágyeleséget, csíráztatott magvakat, gyümölcsöket, zöldségeket. Néhány tenyésztő tapasztalta, hogy efajta bántalmazás esetén megoldást jelenthet az odú tetejének eltávolítása és plexiüvegre való kicserélése. Ekkor a szülők több energiát fektetnek a fiókák „védésére”, mint bántalmazására. Ha a fiókák viszont elég nagyok, akkor megtehetjük, hogy kivesszük az odúból és a ketrec aljára egy kosárkába helyezzük, ahol a szülők tovább etethetik.

Sajnos akarva akaratlanul balesetek is előfordulhatnak, főleg kezdő szülőmadarakkal. Ilyen pl.: mikor a szülő akaratlanul lecsippenti a fióka ujjpercét, lábát vagy szárnyának egy részét. Ilyenkor nem tudunk mit csinálni, a fióka attól még életképes és egészséges nagy madár lehet belőle, csak későbbi tartásánál kell extraságokra figyelni, mivel részben fogyatékos lehet. Másik komolyabb probléma lehet, hogyha a szülő véletlenül rálép a fiókára, és a lábai úgymond szétterülnek, a fióka combfeje kiugrott a vápából. Ezt csak operatív úton lehet visszahelyezni, de nem sok tenyésztő bíbelődik ezzel…

Az is előfordulhat, hogy a fióka látszólag minden ok nélkül elpusztul. Nos ha ez egyszeri alkalom, akkor a fióka túl gyenge volt, ám ha több, egymás utáni költés során is folytatódik ez a probléma, akkor a szülők betegek! Ilyenkor hagyjuk abba a tenyésztést és vizsgáltassuk ki a szülőmadarakat! Nagyon sok betegség okozhatja a tojások befulladását vagy a fiókák elhullását. 

 

~FIÓKÁK KIREPÜLÉSE~

Mikor a madarak már szép fokozatosan kirepülnek, az odút eltávolíthatjuk, hogy a madarainkat pihentessük! A fiókákat viszont még ne távolítsuk el a ketrecből, legalább néhány hetet maradjanak még a szüleikkel, ahol megtanulhatják, hogy legyenek madarak, ill. megtanulnak önállóan enni. Az odút elhagyó fiatalok még a szülők etetésére szorulnak. Ebben a fázisban már nekiállhatunk a madarakat az emberekhez szocializálni, szelídíteni, ill. felelősségteljes gazdát keresni nekik!

 

~SEGÍTSÉG, A MADARAM CSAK TOJIK, TOJIK ÉS TOJIK~

Sajnos a nimfáknál nagyon gyakori, mikor a madár rendellenesen sokat tojik, szinte megállás nélkül. Ez komoly egészségügyi probléma, hiszen a madártól a tojásrakás rengeteg kalciumot emészt fel, emellett rettenetesen kimerítő is! Ilyen esetekben nem ritka, hogy a madár 8-10 tojást is tojik, ami akár végzetes is lehet!

Ennek a problémának több oka is lehet. Ha a madár egyedül van – nagyon gyakori ilyenkor – egyfajta pszichés problémára utal, a madár magányos és így próbálja „pótolni” a társaságot.

Ilyenkor hozzunk neki egy hímet, és várjunk tovább. Ha ettől függetlenül tovább tojik – anélkül, hogy a hímmel párosodott volna – forduljunk azonnal állatorvoshoz, aki egzótikus állatokra szakosodott! A madárnak rendszerint ilyenkor valamiféle hormoninjekciót, hormonkúrát kap, és ha a probléma, akkor sem szűnik meg, legvégső esetben „ivartalaníthatják”. Ez tényleg a legvégső eset, hiszen az ilyen operáció nem kockázatmentes.

 

 

Egészség megőrzése

 

A madarak egészségét nem nehéz megőrizni, csupán néhány dolgot kell figyelembe venni, és betartani! Íme a következők:

-         hatalmas volier, sok repülés! Nem győzöm elégszer mondani, hogy mennyire fontos a madarak számára a mozgás, a repülés! A madarak lételeme, emellett ha ezt megvonjuk tőlük, komoly betegségekkel kell szembenézniük. Vegyük sorra:

  1. Ha a madár nem tud mozogni, elegendőt repülni, akkor elhízik. Az elhízás jól tudjuk mivel jár, hiszen az emberek között is súlyos betegségeket okozhat: rákos megbetegedések, emésztési zavarok, keringési betegségek és különböző szervi megbetegedések, elsősorban a máj és a vese! A madarakra ez mind sokkal súlyosabban hat!  
  2. A madarak légzése nem olyan mint az emberé. Nekik kettős légzésük van, ami azt jelenti, hogy ki- és belégzéskor is oxigénben dús levegő kerül a tüdejükbe! A madarak jellegzetes légzési szerve a tüdő mellett a légzsákok, melyeknek nagy szerepe van a kettős légzésben. Sajnos amilyen fejlett a madarak légzése, annyira érzékeny is. A mozgáshiányos életmódban a levegő nem áramlik a légzsákokban/tüdőkben megfelelően, nem szellőzik át az egész rendszer, ami gyengébbé teszi őket, fogékonyabbá lesznek az atkák ellen, valamint az egyik legveszedelmesebb betegség ellen, az aszpergilózis ellen, mely fertőzése az esetek túlnyomó részében a légzsákokból és a tüdőkből indul ki! Egy madár, melynek megadott a napi több órás repülés, kevésbé fogékony az efajta betegségek ellen, sokkal jobb kondícióban vannak, és így immunrendszerük is erősebb. 
  3. A madaraknak a repülés nem csak mozgás, hanem egyben játék, elfoglaltság is. A papagájok szeretnek sokat repülni, és szebbnél szebb repülési mutatványokat csinálni, esetleg társaival repülni, a levegőben játszani. Ezt megvonva a madártól, az életörömének döntő részét semmisítjük meg… A madár keserű lesz, agresszívvé válhat, unatkozik, sóvárog, és kis idő múlva tolltépővé válik! Így a repülés fontosságának nem csak fizikai, hanem pszichikai oka is van!

 

A madaraknak emiatt mindig biztosítsunk elegendő repülést, semmiképp ne rakjuk őket kalitkába, akármilyen fajról is legyen szó, a volier minimális hossza ne legyen 120cm alatt! Nimfáknál 140cm alatt. Emellett biztosítsunk nekik napi több órás röptetést. Az egyik legnagyobb bűn a madarak evezőtollait levágni! Ez nem elfogadott, sőt nyugodtan kijelenthetem, hogy állatkínzó tevékenység! SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNY KÖZÖTT NE VÁGJUK LE A MADARAK EVEZŐTOLLAIT!!!!!

-         Megfelelő, változatos és vitaminokban gazdag eleség. Bevált közmondás, hogy a megfelelő etetés a hosszú élet kulcsa. Mindenképp el kell kerülni az egyoldalú, vitaminmentes etetést, a madaraknak egy idő múlva komoly, sokszor visszafordíthatatlan hiánybetegséghez vezet, ami egyértelmű célja a biztos halál. Ahhoz, hogy a madarak hosszú és egészséges életet éljenek, nekünk kell biztosítani a megfelelő eleségeket! A nimfapapagájok elsősorban magevők, de nem kizárólag magevők! Szükségük van rengeteg vitaminra, gyümölcsre, zöldségre és állati eredetű fehérjére. Sajnos sokan tudatosan vagy tudatlanul rosszul etetik a madaraikat, ami komoly következményekkel jár:

  1. Elhízás: Sajnos roppant gyakori a lakásban tartott madaraknál az elhízás, mely nagyon súlyos következményekkel jár (lásd fönn!). Az ilyen madarak többsége nagyon rosszul van táplálva, emellett sokszor kicsi helyen élnek. A madaraknak gyakran emberi élelmet adnak, mely sokszor zsíros, cukrozott, fűszerezett és sózott… El sem kell mondanom, hogy micsoda következményekkel jár az ilyen akció. De előfordul, mikor egyszerűen a magvak aránya teljesen rossz (a nimfaeleségekben nagyon sokszor a kelleténél SOKKAL több napraforgó mag van, hiszen ez a legolcsóbb… és a legkárosabb is… ezért ajánlott kipiszkálni őket és inkább elültetni, majd kis növényt zöldeleségként adni a madaraknak), vagy túl sok a boltban kapható mézeskarikákat adnak neki (TELE van cukorral!). A papagájok lefogyasztása pedig meglehetősen nehéz… 
  2. Vitaminhiány: A madarak egyoldalúan vannak etetve, nem kapnak elegendő mennyiségű zöldeleséget, gyümölcsöt stb., emiatt súlyos hiánybetegségek alakulhatnak ki! Ezeket mindenképp kerüljük el, és olcsó vitamincseppek helyett (melyek sz*rt sem érnek), inkább adjunk nekik almát, banánt, répát, salátát stb. Figyelem: a túl sok zsírban oldodó vitamin (A, D, E, K) adása is komoly vitamintúladagolással jár, emiatt elég ezeket heti egyszer adni!  
  3. Mérgezés: Sajnos a zölseleségek többsége kezelve van valamiféle vegyi anyaggal, rovarírtóval stb. Emiatt mindenképp minden gyümölcsöt, zöldséget hámozzunk meg és mossuk le meleg vízzel, mielőtt adjuk nekik. A nem hámozható zöldeleség, mint pl.: a saláta, sóska és egyéb leveles növényt, termesszünk mi magunk vagy bioboltba vásároljunk, mert lemosással nem távolítható el róluk az írtószerek java része! Emellett növényeket és ágakat mindenképp olyan helyen szedjük, ahol nem vagy nagyon ritkán járnak autók, motorok, ill. ahol a közelben nincs szőlős, gyümölcsös, amit permeteznek, mert komoly mérgezéshez vezetnek, melyek a madár veséjét és máját csinálják ki! Sajnos az is előfordul, hogy a madarak mérgező növényt esznek, emiatt mindenképp tudakolodjunk, hogy mérgező-e a növény, amit szándékozunk adni nekik, ill. amit szobanövényként a közelébe akarunk rakni. 
  4. Szervi megbetegedések: A madár táplálása során elsősorban a máj és a vese károsodhat. Ahhoz, hogy a szervek károsodjanak, húzamosabb ideig kell, hogy a madarak rosszul legyenek etetve. Minden fűszeres, cukrozott, zsíros, sós és kémiai anyagokat tartalmazó eleség nagyban hozzájárul a madarak egészségének romlásához, így életének megrövidítéséhez! 
  5. Emésztési zavarok: Akárcsak az embernek, úgy a madaraknak is lehetnek emésztési zavarai (hányás, hasmenés, szorulás). Ezeket könnyű elkerülni, csak tudnunk kell, hogy mit ehetnek, mit nem. Ezek a jelek viszont komoly betegség előjelei is lehetnek, emiatt mindenképp ajánlott a madarakat orvoshoz vinni, ha ilyet tapasztalunk. Ami az etetéssel kapcsolatos: logikusan ha a madarak sok zöldeleséget kapnak, az ürülékük hígabb lesz (nem hasmenés!). Viszont alapszabály, hogy zöldeleséget vizesen ne adjunk nekik, mert attól komoly hasmenésük lehet! A madaraknál a szorulás relatív ritkán fordul elő, ami miatt  komoly problémára kell gondolnunk, ha előfordul (tojásvisszamaradás). Akárcsak az embernél, a madaraknál is előfordulhat, hogy túlették magukat, ami miatt hányniuk kell… viszont ha minden ok nélkül hánynak, akkor gondolnunk kell arra, hogy esetleg begygyulladásuk van, és menjünk vele orvoshoz, hiszen ők gyorsabban száradnak ki, mint mi! Figyelem: a partneretetés nem minősül hányásnak!

A madarak helyes táplálása nem nehéz és nem megoldhatatlan, de mindenképp megéri, hiszen egészséges madárnak az immunrendszere toppon van, és a pénzt nem kell drága állatorvosi vizsgálatokra költeni!

 

-         Ülőrúdak: Sajnos nem győzöm ezt sem kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos az ülőrúd! Sajnos a boltban kapható lecsiszolt ülőrúdak, esetleg csiszolópapírral ellátott, ill. műanyag lécek TELJESEN ALKALMATLANOK a madarak számára! A madarak a természetben is természetes faágakon ülnek, és az ember kötelessége a fogságban tartott madarak életkörülményeit a lehető legtermészetesebben berendezni! Sajnos gyakran komoly következményekkel jár az, ha az ember nem megfelelő ülőrúdat szerezz be, pedig sokszor a komoly problémák annyira egyszerűen megelőzhetők lettek volna….

  1. Karmok túlnövekedése: még a legszerényebb kategóriába tartozik, mégis elkerülhető lenne! Én 15 éve tartok papagájokat és még sosem voltak gondjaim a karmok túlnövekedésével. A megfelelő méretű természetes faágak elvégzik helyettünk a dolgokat, és a madarakkal nem kell bíbelődni a karomvágás miatt! Emellett a természetes ülőrúdak kitűnő rágcsálásra, ami a madaraknak jó elfoglaltság, plusz a csőr is kopik közben! 
  2. Felszíni sérülések: gyakran vannak felszíni sérülések a bolti műanyag, ill. csiszolópapírral ellátott „ülőrúdak” miatt! Semmiképp ne használjuk ezeket, csakis természetes ülőrúdakat, hiszen ezek a felszíni sérülések komolyan el is fertőződhetnek! 
  3. Ízületi fájdalmak: egyforma vastag, a kelleténél vékonyabb ill. műanyag lécek könnyen okoznak ízületi gyulladásokat, amik írdatlanul fájdalmasak és csak nagyon nehezen gyógyulnak. A megelőzés mindenképp ajánlott itt is, mindig rendezzük be úgy a voliert, hogy az ülőrúdak különböző vastagságúak legyenek (a madarak ne tudják átfogni teljesen), emellett  lehetnek nyugodtan kacskaringosak, elágazóak stb. – minél természetesebb, annál jobb!

 

 

 

Mégegyszer kérni tudom csak a gazdákat, hogy SEMMIKÉPP ne adjanak a madaraknak műanyag léceket, csiszolópapírral ellátott rúdakat, illetve vékony ágakat, a papagájok nagyon komoly bajokat szerezhetnek emiatt! Pedig annyira egyszerűen lehetne elkerülni… ne kelljen mindig megvárni, mikor a madaraknak már ott a baj!

 

-      Tisztaság: Sajnos igen, ezt is külön ki kell hangsúlyozni, hiszen ez mindennek az alapja! A madarak csak tiszta helyen érzik jól magukat, és maradnak sokáig egészségesek! Emellett az esztétikának sem túl , ha három hetes ürülékkupacok éktelenkednek az ágakon, földön. A napi teendők közé tartoznak a tálak kimosása, eleség és víz cseréje! A vizet ajánlott gyakrabban cserélni, hogyha a madár szeret belemártogatni eleséget, illetve nyári napokon! Az ember el nem tudja képzelni, micsoda mennyiségű káros egysejtű szaporodik el az állott vízben, főleg ha abban még valami apró kis szerves anyag van. Az ágak és játékok tisztítása igény szerint történjen!

Figyelem: a madarak a természetben sem taposnak saját ürülékükbe! 

Az alomcsere gyakorisága függ a volier méretétől, alom minőségétől, a bentlakók számától, ill. természetétől! Személyesen alomként újságpapírt használok, mivel ezen jól megfigyelhetők az esetleges rendellenességek az ürüléken, ill. könnyebben takarítható, és nincs káros hatása! Homokot külön adok nekik egy másik tálba grittel együtt!

A tisztaság hiányának következményei:

 

  1. Megbetegedések: Sajnos nem tiszta környezetbena  betegségek megsokszorozódnak! A legtöbb emésztőrendszeri megbetegedés kórokozói ilyen körülények között szaporodnak el. Akármit is tapasztalunk, hasmenést, öklendezést stb. ne kezdjünk el doktorosdit játszani, hanem vigyük a madarat egy madárspecialista állatorvoshoz!
  2. Élősködők: Igen, az atkáknak és tetveknek valódi paradicsom egy koszos környezet! A madarakat megtámadó külső élősködők közül gyakrabban a madártetű, füll-, ill. légcsőatka, tolltetű-atka, rühatka fordul elő! A madártetű, fül-, és légcsőatka a madár vérét szívják, ami miatt kezelésük Ivermectinnel hatásos, emellett ajánlott a volier és környezet alapos lefertőtlenítése! A tolltetűatka nem táplálkozik vérrel, hanem a madár tollainak anyagával, ami miatt speciális kezelést igényel, amit állatorvossal egyeztessünk! A rühatka elsősorban hullámospapagájoknál, ill. nimfáknál fordul elő gyakran, kezelésük roppant egyszerű, hiszen csak a fertőzött területet kell bekenni paraffinolajjal! A kezeletlenül hagyott madarak erős csőrtorziót szenvednek, ami akár irreverzivilis lehet!

      

 

 

-   Friss levegő, sok fény: A papagájtartásnál a legideálisabb a kerti volier biztosítása. De sajnos nem minden háztartásban oldható ez meg, ami miatt ezekre a dolgokra jobban oda kell figyelni! A madarakat lakáson belül olyan helyre rakjuk, ahol kapnak sok friss levegőt (de ne huzatot), és világos legyen a helyiség! Fontos kiemelni, hogy a helyiségben NE legyenek a következők végezve:

 

- Dohányzás

 

- Főzés

 

- Sütés - főleg teflon bevonatú edényekkel!!!

 

- Spray használata

 

- Illatósító gyertya égetése

 

- Légfrissítő használata

 

- Parfüm használata

A madarak légzésük miatt (lásd a mozgásnál!) roppant érzékenyen reagálnak a levegő rossz minőségére, különböző káros anyagokra, és szagokra! A fény minden papagáj számára fontos, nélkülözhetetlen, hiszen hiányában komoly hiánybetegség (angol-kór) alakul ki! Íme a rossz levegő és sötét helyiség következményei:

  1. Aszpergilózis: Szinte nem ismerek egy papagájt sem, mely ne lenne aszpergilózisos olyan környezetben, melyben dohányoznak, légfrissítőt asználnak stb. Sajnos ezekkel a tevékenységekkel automatikusan jön az, hogy az adott helyiség páratartalma alacsony lesz, a levegő így száraz, ami kedves az aspergillus nevű penészgombának, mely úgyan kezelhető, de gyógyíthatatlan betegség és kezeletlenül gyors romlás következtében a madár hamar és kínok között pusztul el! A kezelés hosszútávú és költséges! 
  2. Különböző légúti megbetegedések: a madarak nem csak akkor lesznek betegek, ha pl.: huzatot kapnak, hanem pl.: mikor konyhában vannak tartva. Ezt roppant gusztustalannak tartom, hiszen a madarak köztudottan vedlenek, porzanak és hát elvégzik a napi teendőiket, ami esetenként az élelmiszer közelében történik. Ez a tartási körülmény tehát nemcsak hogy a madárnak nem egészséges (a sok gőz, füst), de még az embernek sem. SEMMIKÉPP ne tartsunk papagájt konyhában, még átmenetileg se!
     
  3. Angol-kór: fogalma mindenkinek ismert, D-vitamin hiányában kialakuló betegség. Sajnos gyakran előfordul, hogy a madár kap rendszeresen D vitamint, és mégis beteg lesz. Ennek oka az, hogy a D vitamin csakis UV-fény hatására képes felszívódni! Ha nem képes felszívódni, a csontok minősége romlik, vékonyak és elhajlanak. Mindenképp kerüljük el! Ha a madarak sötétebb helyen élnek, akkor mindenképp ajánlott UV-lámpát beszerezni, megéri, hiszen eme lámpának más jótékony hatása is van!

 

Komoly probléma a száraz levegő, mely mindenféle betegségeknek kedvez. Ez könnyen elkerülhető gyakori szellőztetéssel, fürdetéssel, nem mérgező növények elhelyezésével (melyeket naponta vízpermetezővel lepermetezzük), nagy vizes tál (lapos!) elhelyezése, amiben a madarak kedvükre fürödhetnek! A száraz levegő száraz bőrt eredményez, ami viszket és a madarak esetleg tolltépésbe is átmennek.

 

-         Alvás: a madaraknak is nagyon fontos, hogy nyugodtan tudjanak aludni. A papagájoknak napi 10-12 óra alvás kell, emiatt volierjüket semmiképp ne olyan helyre tegyük, ahol még éjfélkor is megy a tévé, ég a villany stb. Az alváshiány hatására a madarak stresszesek lesznek, ami agressziót és tolltépést is eredményez! Vannak papagájok melyek igénylik az alvóodú jelenlétét. Az alvóodú viszont nem normális odú, amiben költenek. Ha a költést el akarjuk kerülni, akkor szereljünk le egy odú alját, és rögzítsünk bele egy ágat - és kész az alvóodú! Ha a volier mind a négy oldala nyitott, ajánlott mindenképp legalább az egyik oldalt lezárni, így nagyobb biztonságérzetet nyújtva nekik! 

      

       -    Karantén: Akárhonnan akárkitől is vesszük vagy szerzünk be új madarat, a régiek megbetegedésének, fertőződésének elkerülése érdekében mindenképp helyezzük karanténba az új jövevényt! A karantén során az új madarat a többiektől távol egy másik helyiségben helyezzük el, úgy hogy ne tudjon érintkezni a többi madárral. Ajánlott az új madarat megfigyelni, az ürülékének állagát, a viselkedését stb. A karantén ideje min. 2 hét, és ha nem lett semmi rendellenesség észlelve, akkor a ketrecét betehetjük abba a helyiségbe, ahol a többi madár van, hogy ismerkedjenek. 2-3 nap után már együtt repülhet a többivel, aztán lehet összezárni őket!